Asztali-zene

Bár az asztali zene –tafelmusik- mint zenei fogalom csak a 16-ik századtól használatos, a társas étkezések, lakomák hangulatát már a bibliai időkben is zenehallgatással tetőzték.


Minden korban volt -és ma is van- ezekre az alkalmakra jellemző muzsika, ami vendéglátós- vagy háttérzenének is nevezhető.

Komponistái, előadói elérő színvonalat képviselnek, ezért a "szakmai" megítélése is igen változatos. Tény, hogy Beethoven is írt, játszott asztali zenét.

A reneszánsz és barokk korban az étkezés volt a muzsikálás egyik legfontosabb alkalma.
A főúri udvarokban és a városi vezetők gyakori bankettjein rendszeresen, a polgárházakban általában csak esküvőkön játszottak asztali zenét.

A zeneszolgáltatók udvari és városi muzsikusok, illetve templomi énekesek voltak. Kisebb dáridókon csak egy orgonista vagy lantos zenélt.

Az udvari és tábori trombitások feladatához tartozott, hogy az étkezésre hívó jelt elfújják.